Szent Iván éjjele
A történészek az egyik legpogányabb ünnepnek tartják ezt a napot, de ma már Keresztelő János egyházi napjához és Szent Iván (tehát Keresztelő János) névnapjához kötődik. Szent Iván éjszakáját a nyári napfordulótól 3 nap választja el, mivel az június 21-re esik az északi féltekén. Korábban a csillagászati nyár kezdete valóban június 24-re esett, de a korábbi naptárreformok következtében szétvált a két ünnep. A napfordulóhoz világszerte világi és egyházi ünnepek kapcsolódnak, mivel ekkor van az év legrövidebb éjszakája és az emberek számára a fény és a sötétség váltakozása mágikus eredettel bírt. A sötétség az elmúlást, a fény pedig a megújulást jelentette, ezért ezen a napon az emberek nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a sötétséget; ekkor kezdődik a csillagászati nyár is.
A pogány világban nagy jelentősége volt ennek az ünnepnek, a nyárközépi tűzgyújtás a megtisztulást, az újjászületést jelképezte. Ehhez a naphoz, a tűzhöz kapcsolódó népszokások voltak például, hogy éjjel hatalmas örömtüzeket gyújtottak, amelyeket körbetáncoltak, égő faágakkal megkerülték a szántóföldeket a jövendő bő termés reményében vagy lángoló kereket gurítottak alá a dombokon.
Népiesen Nyári vagy Virágos Szent Jánosnak is nevezik ezt a napot, előestéjén ágat tűznek a tyúkólra rontás, boszorkányok ellen. Az éjjelén szedett gyógyfű különösen erős hatású.
A mágikus éjjel a varázslatoknak is kedvez: főként a szerelemben és a bőségben.
Hazánban e napon kerül sor a híres tűzugrásra. A faluvégen, a határban rakott tüzet háromszor kell átugrani, hogy Szent János közbenjárásával a Szentháromságnál kegyelmet nyerjenek. De leginkább a párosítók, a közös átugrás, az összeéneklés helye az Iván-napi tűz. A palóc lányok tűzgyújtás után a legényekkel a kenderföldre mennek, ott egyenként a kenderbe hevernek. Azt tartják, hogy amelyikük után a lehevert kender újra felegyenesedik, az egy éven belül megházasodik.
Képek és szöveg forrása: internet
